Anno Csepelen a kiserdő nagyon rossz hírében állt. Sok gyilkosság és öngyilkosság történt a fák között, amiről mindenki tudott és rendszerint az emberek kerülték is a helyet.
Nyílván fiatalként egy-két korty alkohol után, lakótelepi gyerekként unatkozva mi se a pöcsünkkel játszottunk, hanem bátorság próbát tartottunk.
Négyen bementünk a fák közé kicsit izgulni és félni elemlámpákkal éjszaka. Kis idő múlva mondtam a srácoknak, hogy néhány lépést arrébb lépve én pisilnék.
Ahogy végeztem a dolgom megzörreent előttem az avar, szóltam a kollégának, hogy világítson arrafele legyen szíves, mert ha egy róka rárabol a parókás vadorzóra, olyat vonyítok, hogy az odúban alvó mókusnak lerobban a kis feje.
Ahogy oda ért a fény azt láttuk, hogy valaki áll a fák között a vak sötétben és minket néz szótlanul.
Én olyan gyorsan futásnak eredtem, hogy a subidubit sem volt idő elrakni. Először elkapott egy hirtelen önelégültség érzet, mert azt hittem annak van karikás ostor hangja, mert csak úgy csattogott futás közben valami, de hamar rájöttem, hogy a nagy fejemen csattogtak a faágak.
Olyan paranoiás voltam napokig, hogy otthon még az ágyamat is a szoba ajtó elé húztam és lámpa fényben aludtam.
Egy hónapig mezőn mertem csak pisilni.