Annak aki kitalálta, hogy panelekben a wc legyen közvetlen a konyha mellett, rácsuknám a deszkát a szájára.
Régen amikor ilyen helyen voltam vendégségben és megláttam, hogy ez a felállás, mindig kértem a barcelonai könnyező madonnát, hogy bármikor, DE NE most jöjjön rám a hehehaha, mert rettenetesen kínos.
Ott ül a konyhában mama, papa, nagybácsi, szülők, gyerekek, a providentes, a postás, a közösképviselő, Dolph Lundgren és persze a gyomrod bejelez, hogy nem volt jó ötlet a szilvalekváros csirkepörköltre ráverni a tejszínhabos latte mirimurit egy füge pálinkával.
Jelzed, hogy neked jelenésed van Szent Péter előtt és gyöngyöző homlokkal gésa tipegésben bemászol a budira, az ajtó becsukása előtt mélyen a szemébe nézve mindenkinek.
És a szemetek mit csinálnak?
Ahelyett, hogy hangosan Rammstein-t hallgatva, üvöltve beszélgetnének egymással, néma csendben ülnek. Olyan csendben, hogy Juli mama hallja ahogy a gonosz az utolsó kanyarba érve arra készül, hogy távozzon belőled.
Aztán együtt végig hallgatják ahogy elveszted a csatát és a segged viking harci kürtből átmegy normandiai partraszállásba, az ott elesett katonák halálhörgéseivel együtt.
Aztán jön az első öblítés. Majd a második. És a harmadik, miközben azon gondolkodsz, hogy egy zsírkréta vagy, mert hiába törlöd, olyan mintha nem töröltél volna egyet sem. Végül úgy ülsz vissza a helyedre, hogy 20 percig senki szemébe nem nézel bele.
Majd jön a fordulat az életben, amikor már te vagy otthon és úgy mész el wc-re, hogy a vendégek csak egy sokat sejtető mosolyt látnak utoljára, mielőtt becsukódik az ajtó.